A chistorra ma már annyira összeforrt a régióval, hogy a Txistorra de Navarra önálló földrajzi eredetvédelemmel (IGP) is rendelkezik.

A txistorra ugyanakkor nem csupán otthoni étel. A navarrai és baszk bárokban régóta kedvelt pintxo, megsütve kenyérrel vagy péksüteménybe töltve, és különösen gyakran kerül az asztalra talóval, a serpenyőben sütött hagyományos kukoricalepénnyel.

Baszkföldön van egy nap, amikor szinte kötelező txistorrát enni: december 21., Santo Tomás napja. Bilbao, San Sebastián és számos más baszk település hagyományos karácsony előtti vásárain a talóba tekert, frissen sült txistorra, az almabor és a txakoli ma is az ünnep elmaradhatatlan része.

Elkészítésének egyik nagy erénye az egyszerűség: serpenyőben vagy parázson megsütve, kenyérrel már önmagában kész tapas. Borban elkészítve azonban különösen jó: a pimentónos-fokhagymás kolbászból kisülő zsiradék összefő a vörösborral, és néhány perc alatt sűrű, intenzív szaft képződik körülötte. Innen már csak egy darab jó kenyér hiányzik a tunkoláshoz. Lássuk a receptet!

Baszk sütőkolbász vörösborban

2–3 főre, tapasnak

Hozzávalók:

• 1 szál Irura chistorra, kb. 285 g
• 150 ml száraz, fiatal vörösbor (Garnacha vagy Tempranillo)
• 1 gerezd fokhagyma
• 1 babérlevél
• rusztikus / kovászos kenyér a tálaláshoz

Borhoz válasszunk egy fiatal Tempranillót vagy Garnachát. Nem kell drága bornak lennie, de legyen olyan, amit pohárból is szívesen meginnánk.

Elkészítés

1. A chistorrát vágjuk nagyjából 4–5 cm-es darabokra. A belet ne szurkáljuk meg, így sütés közben szaftosabb marad.
2. Tegyünk egy serpenyőt közepes lángra, és olaj nélkül tegyük bele a chistorrát. A kolbász maga elegendő zsiradékot enged ki, ezért nincs szükség hozzá olívaolajra. Pirítsuk néhány percig, időnként megforgatva, amíg minden oldalán színt kap.
3. Ha túl sok zsiradék sült ki belőle, egy részét öntsük le, de egy keveset mindenképpen hagyjunk a serpenyőben.
4. Adjuk hozzá a kés lapjával enyhén megroppantott fokhagymát és a babérlevelet, majd öntsük fel a vörösborral.
5. Forraljuk fel, és közepes lángon főzzük tovább körülbelül 6–10 percig, amíg a bor jelentősen besűrűsödik, a chistorra pedig teljesen átsül. A cél nem egy tányérnyi vörösboros lé, hanem az, hogy a redukálódó bor és a paprikás kolbászzsír sűrű, fényes szaftot képezzen a kolbász körül.

Azonnal, forrón tálaljuk, lehetőleg egy kis kerámia- vagy cseréptálban, mellé pedig adjunk jó adag rusztikus kenyeret. Nem dísznek: a végén maradó vörösboros-pimentónos szaft kitunkolása lényegében a recept második fele :)

On egin! - azaz jó étvágyat!