A XX. század 90-es éveinek elején indult projekt alapját a Quinta dos Muros, a Mansilha család száz éves birtoka és az ott 4 generáción át termelt portói bor adta.
Egyértelmű jövőképpel, a douroi borászok első olyan csoportjához tartoztak, akik hittek a Douro-völgy potenciáljában, hogy nem csak a portói borokat, de kiemelkedő csendes borokat is készíthetnek.
1994 óta Paulo Coutinho a főborász. A douroi borok esetében 1992 óta számítanak Pascal Chatonnet szaktanácsadására is, és a 90-es évek végén és az új évezred első éveiben Jeremy Bull-lal volt szerencséjük együtt dolgozni a portói borok terén. Mindig is a minőség volt a mottójuk, amit a számtalan nemzetközi díj és a boraikra adott több mint 90 pontos értékelések is bizonyítanak.
A birtok átlagos tengerszint feletti magassága 500 méter, a szőlőültetvények keleti fekvésűek. A szőlőtőkék átlagéletkora 25 év. A birtok, amely a múltban "Quinta do Casal de Celeirós" néven volt ismert, 15 hektáros, melyet egy palafal vesz körül.
Ez egy történelmi quinta (birtok), amelynek a XIX. század végi írásos emlékei "mintagazdaságként" tekintettek rá. Történelmileg azt is megemlítik, hogy nem szenvedte el a szörnyű filoxérajárványt.
1877-ben Henry Vizetelly, a "Tények a portói és madeira borokról" című könyv szerzője felhívta a figyelmet arra, hogy ezt a birtokot nem érintette a járvány, 1886-ban pedig Vilarinho de São Romão grófja valóban mintagazdaságnak nevezi, és azt írja: "ez az egyetlen általunk ismert példa egy olyan szőlőültetvényre, amely nem szenvedett a filoxérajárványtól".
Történelmileg is elismert, hogy ez volt az első olyan birtok a Douroban, ahol nők is taposhattak szőlőt. Henry Vizetelly írta: "A fiatal nők ügyesen összeszedték maguk köré a ruhájukat. Amikor minden megfelelően rendbe volt rakva, beugrottak a lagarba, és a feladatukat élvezve egy ideig a szőlő között táncoltak, egy csapat vad bacchánsnő őrjöngésével, ha nem is kecsességével. A látvány minden bizonnyal mulatságos volt, bár az eljárás talán nem volt éppen illendő."
Elfogyott
