A "Marmelada tradicional" (birszselé) a portugál konyhaművészet alapvető eleme. Sűrű, vörösesbarna színű finomság, amelyet még ma is ősi technikával készítenek.

A birsből készült édesség közel 600 éve többé-kevésbé azonos eljárással készül. Nem hasonlít a brit marmelade (narancs- vagy citromlekvárra), a kettő közötti bármilyen vélt kapcsolat kizárólag az etimológiában gyökerezik, ami néha összezavarhatja az embert (marmelo = birs portugálul).

A "marmelada" kifejezést először 1521-ben találjuk meg írásban. Ekkoriban ez a finomság már világszinten is elismerést vívott ki magának. Vasco da Gama felfedező több láda marmeladát szállított hajóin, abban a hitben, hogy az édes zselé megelőzi a skorbutot (bár ezt nem tette). Kiváló eltarthatósága miatt a marmelada logikus exportcikké vált a portugálok számára, és 1524-ben már VIII. Henrikhez is eljutott, itt kezdődött az angol marmalade története.

A marmeladat különösen kedvelik sajttal együtt fogyasztani, ezzek a kombinációnak külön neve is van: Rómeó és Júlia.

William Shakespeare darabjától eltérően Portugáliában Rómeó és Júlia szerelmi története boldog fordulatot vesz. A főszereplők a sajt és a lekvár, melyek kombinációját előételként vagy desszertként is tálalhatjuk. Ez a hibátlan duett az édes és kesernyés ízek elragadó keverékét nyújtja, különösen, ha kiváló minőségű termékeket használunk.

Ha a marmeladát túróval, friss sajttal vagy Serra da Estrela sajttal párosítjuk, az eredmény egészen parádés lesz.